A fotós

Szágyi Károly fotográfus vagyok. A fényképezés és a fotólabor technika a mindennapjaim része. Fényképek, filmek előhívása, fotók retusálása, fotózás a munkám és hobbim is. Jellemzően portréfotókat készítek. Az Istvántelki Főmühelyben tett látogatásom adott táptalajt a mostani sorozathoz. A rengeteg csinos fotómodell után soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy gőzmozdony újraszületése fog lázba hozni. A fotózások alkalmával sok embert ismertem meg, akik láthatóan megszállottak, és végtelen alázattal végzik a munkájukat. Ezt nem is lehet másképp.

Köszönöm Pásti Gábornak a végeláthatatlan segítséget és információt. Néhány fénykép nem készült volna el, és hiányozna a történetből,ha ö nem lett volna a helyszínen.

Mivel az újraépítéstől a próbafutáson át a vizsgáig nyomon követhettem a 424,009 feltámadását, ezért nehéz csak úgy elválni tőle. A maga módján nyomot hagyott bennem a mozdony építése, a dolgozók és a műhely. Bármennyire is kézműves és régi technológia, ezt a mozdonyt csak így lehetett újjáépíteni, szívvel és lélekkel. Ezért egy sajátságos szemszögből, egy kicsit talán szokatlan módon emléket állítva hoztam létre ezt az oldalt a (2020 -ban) 96 éves 424,009 gőzmozdonynak és építőinek.

A 424-es gőzmozdony

1918-ban a Magyar Államvasutak egy erős, teher és gyorsvonati vontatásra alkalmas gőzmozdonyt rendelt meg a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraktól. Nagyon elterjedt, mindennapos látvány volt a gőzmozdony a vonatok előtt. A személyvonati gőzvontatási üzem az 1920-as évektől 1984-ig tartott.  A 424-es gőzmozdony a magyar mozdonygyártás legsikeresebb típusa volt. 1958-ig 514 darabot gyártottak belőle.

A weboldalam cookie-kat használ, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A gombra kattintva jóváhagyod, hogy az oldal cookie-kat használ.
Nem másolható az oldal tartalma.